A zeneterápia

A zene gyógyító hatásának ismerete több ezer éves múltra tekint vissza, testünkre gyakorolt hatását ma már azonban kutatásokkal is igazolták. A zene hat a szívműködésre, a vérnyomásszabályozásra, képes felkelteni és fokozni az aktivitást, feszültséget szabályoz, indulatokat kelt és levezet, nyugalmat teremt, a legkülönbözőbb érzelmeket mobilizálja, serkenti a képzeletet, képzettársítást, emlékeket, befolyásolja a közérzetet, alakítja a viselkedést. Mindez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a zenei elemek (hang, ritmus, dallam, stb.) már születésünket megelőzően hatnak ránk, a beszéd kialakulása előtti időszakban pedig a mozgással összefonódva kommunikációs eszközzé válnak. Ez teszi lehetővé, hogy a nonverbális terápia segítséget nyújthasson akár olyan korai időszakban elszenvedett pszichés sérülések gyógyításában is, melyeknél a szóbeli megfogalmazás szinte lehetetlen. A zeneterápia tehát olyan eljárás, mely a zenét mint eszközt alkalmazza a megelőzés, a személyiségfejlesztés, önismeret, korrekció, gyógyítás és a rehabilitáció területén.

A terápiás hatás kulcsa a zene elemei által kiváltott testi-lelki reakció, és ennek pszichoterápiás keretek között zajló megmunkálása. Ezekre épül a zenével segítés, gyógyítás, vagyis maga a zeneterápia.